II. Tavaszi nagytakarítás (mackó módra)

Tavaszi nagytakarítás

Végre itt a tavasz! Mackó koma lassan nyújtózva ébredt e szép szombat reggelen, amikor hétágra sütött be a nap házának ablakán. Szeme lassan vándorolt a naptárra, melyen nagybetűkkel és felkiáltójelekkel (3 darabbal) ez a szöveg állt: TAVASZI  NAGYTAKARÍTÁS!!!

-Hmmm, ez ellen nincs mit tenni, ha be van írva a naptáramba, akkor az be van írva és punktum! – dohogta csendesen, aztán nekilátott a jó kis (nagy!) mézeskalácsnak, mert hiszen takarítani éhgyomorra?! Na azt már nem!

Lassan összekészítette a takarítóeszközöket, kitárt ajtót-ablakot (hadd segítsen a tavaszi szellő és a nap is a munkában) és nekilátott lelkiismeretesen a portörlésnek. Az ám! De a nyitott ajtó-ablak miatti huzat leverte saját készítésű polcocskájáról kedvenc Kinder-tojás figuráit. Szanaszét hevertek az asztalon és a földön.

-Jajj már megint! A múltkor is eltörött egy pótolhatatlan darab, amit a bolhapiacon vettem nagyon drágán! Most mit csináljak? – mit is tehetett volna mackó koma, mint ismét összeszedegette kedvenc figuráit és leporolva visszarendezgette azokat nagy gonddal a polcocskájára. Aztán, kicsit keserű szájízzel, tovább haladt a porolgatásban. Elérkezett a fényképekhez.

-Hű de sok van már! És a múlt heti kirándulásról is ki kellene tenni 3-4 darabot! De hát már annyi szög van a falban, félek hogy szétesik, ha még egyet beleverek. Meg különben is, a múltkor is ráütöttem az ujjamra és 3 napig be volt dagadva! – mackó koma egyre mérgesebb lett. Lehet, hogy mégsem neki való a nagytakarítás?

Sajnos azonban a feketeleves még hátra volt. Ahogy mackó lehajolt, egyet oldalt lépett és felemelte a fejét –bumm!!- összetalálkozott a nyitott szekrényajtóval!

-Aúúúúúúú! Jajj! Ez már sok! Megint kinyílt ez a vacak ajtó! Csak tudnám, miért nem tesznek bele semmilyen zárat, hogy ha tele van, vagy elkopik a zsanér, ne nyíljon ki magától! Most már igazán mérges vagyok! – és hogy nyomatékosítsa eme gondolatát, erősen toppantott egyet a lábával, mire a könyvespolcra feltett csavarhúzó hangos csattanással pottyant a padlóra.

Nyuszika éppen ezt a pillanatot választotta arra, hogy betoppanjon mackó koma nyitott ajtaján. Mackó vöröslő feje mindent elárult.

-Mi a baj mackó koma? – barátunk megcsukló hangon mesélte el, mi minden történt vele aznap reggel, mióta nekilátott a nagytakarításnak. –Ejnye, mackó! Ugye emlékszel arra, miről beszélgettünk a múltkor?

-Nem igazán, nyuszika. (Lehet, hogy amnéziás lettem, ettől a kis puffanástól?)

-Emlékszel-e milyen boltot nyitottam én az erdő szélén?

-Arra emlékszem, nyuszika, valami mágnesboltot. De hogy jön az most ide???

-Először is a figura gyűjteményedhez van egy fantasztikus ötletem. Ragasszunk rájuk mágneseket, így aztán nem fognak többet lepotyogni a fém polcodról.

De Nyuszkó, nekem fa polcom van.... 

Tudom én is Mackó, de ezzel az öntapadós fémszalaggal, már meg is oldottuk a problémád!

Ha nincs ragasztód akkor a 2-es szett való neked.

Ami a fényképeidet illeti, kattints csak ide. Remek megoldás, nem igaz?

Ja és majd elfelejtettem, a szekrényeid átalakítására is kitaláltam valamit. Nincs több fej beverés meg amnézia...

Kidobáljuk a vacak mágneszárjaidat.